Á.-val álmodtam, hosszú idõ óta elõször. Pont akkor, mikor kezdek talpra állni belõle, mert lassan leteszem a régóta hordozott keresztet, ami õ volt és végre mást is tudok magam mellé képzelni. Megjelenik és én legalább álmomban boldog vagyok. Újra nem akarok felébredni és csak jobban félek aludni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.