Szóval még mindig a saroktolatással szenvedek. A héten már ráéreztem. Ment is volna. De amikor megláttam az oktatót, rögtön tudtam, hogy ez az óra megint egy kalap kaki lesz. Beszólogatott, bár próbálta mérsékelni magát,de pont elég volt ahhoz, hogy beidegesítsen és…

Nem jobb, pedig reméltem, ha eltelik még egy pár óra jobb lesz. De legalább már veszekszünk. Szépen végigvisszük az órát és a végén jól  összeveszünk az oktatóval. Mert konok, én meg azzá válok. Még egy óra utána egy hétig nem megyek. Ha azt követően sem javul, váltok.

persze, nem beszéltünk, rohantam haza, hogy legalább a hangját elkapjam. üzenet vár, hogy akkor már ma sem? de csak csütörtök nyelvóra. hát miért olyan nehéz ezt megjegyezni, már 2. éve  hogy ez a heti menetrend. nem hívott, én őt igen, nem vette fel, összekoccantunk. nekem…

megtúráztatva. rosszul érezve magam a kezelés miatt, a magam miatt. a munka utáni sör, hogy elfeledjem.

ideges vagyok, az a szimpla, egyszerú gyomorideg. mélyrõl feltörõ, mikor annyira akarok valamit, hogy már egyszerûen csak az akarás miatt sem sikerülhet. de ha nem sikerül, elbukok végérvényesen. nem látom az utána következõket, mert akkor már nincs semmi. és ha nincs semmi, én…

a reggeli pánikrohamom elmúlt mire beértem munkába, de most hogy itthon vagyok megint kezdõdik, erõsödik. a munkával kacsolatos mindig. mikor indultam haza, a megállóban összefutottam az egyik volt munkatársammal, megkakukkoztam, megijedt. nembántam, hiszen azon a munkahelyen õ is azok…

minden évben azt mndom, hogy alszok egy jót szilveszterkor, de idén elõször úgy is érzem, hogy valóban így fog történni. elfogott a félelem, hogy nem lesznek velem azok, akik számítanak. csak mert így alakult, hogy nem is várom el és nem is tudnának. majd legfeljebb alszom egyet

ez az õsz azt hiszem arról szól, hogy megtanuljam elengedni dolgokat. rám írt I. õ volt az egyik jeles példája ennek idén. meg kellett azt tanulnom, hogy ne erõltessem. sokat beszélgettünk, de valahogy kimaradt az, hogy õ is tenne azért, hogy mélyüljön az ismeretség. majd egy napon…

az ilyen napokon, mint a mai is, félek lefeküdni aludni, mert szinte azonnal elalszom és már reggel is van. az éjszakából alig marad meg valami, csak a vágy hogy még aludni kellene, ami nem egyenlõ az álmossággal.

Nekem nem kell pszichovalaki azért hogy elmondja mi a tõsgyökeres baj velem, nekem. Rettegek attól, hogy nem vagyok fontos, hogy emberek csak akor vannak velem, ha keresem õket, maguktól nem keresnek meg, tehát nem számítok nekik. Azért sem kell szakemberhez mennem, hog tudjam ez a…