ez az õsz azt hiszem arról szól, hogy megtanuljam elengedni dolgokat. rám írt I. õ volt az egyik jeles példája ennek idén. meg kellett azt tanulnom, hogy ne erõltessem. sokat beszélgettünk, de valahogy kimaradt az, hogy õ is tenne azért, hogy mélyüljön az ismeretség. majd egy napon elegem lett ebbõl és csak megmondtam neki, hogy ehhez nekem nincs erõm. kért, hogy legyek türelmes, de már nem volt és még mindig nincs is hozzá... szóval csak annyiban hagytam, hogy ilyet tõlem nem kérhet. és most amikor már nem haragszom, de nem is akarom kitenni magam megint annak, hogy én legyek az aki mindent belead a dolgaiba és ebbõl alig kap vissza, már egyszerûen csak nem érdekel. nem is válaszoltam. viszont az eset tanulságos a tobbi kapcsolatomra is. most isten veledet mondtam az embereknek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.