nem érzem magam fáradtnak ebben a munkában, csak rettenetesen bosszant , hogy nem úgy megy, ahogy én azt szeretném, sok mindent nem mutattak meg és sok minden nem volt még, nincs olyan segítség, magam erejéből kell megtanulnom, fejlődnöm. közben meg csak egyre inkább szeretnék menni…

teljesen kétségbe vagyok esve, rettegek. élete legnagyobb lehetősége és nem akarom, hogy elveszítse, azt akarom, hogy kihasználja, éljen vele, legyen boldog, elégedett. csak ma ahogy beszélt, már nem láttam azt, hogy én hogy kerülnék a képbe, talán már nem is vagyok a képben.…

hát múlik a tél, így ma elbúcsúztattam a mentoromat. szomorú búcsú volt, már egésze hozzászoktam a látogatásaihoz. indoklásul annyit mondott, hogy a közel 100%-os összteljesítménem nem indokolja az õ további munkásságát. ja és köszöni szépen, mert az együtt töltött…

Már mélyen aludtam, mikor a kaputelefonra riadtam. Kábán szökeltem, hogy felvegyem. Beleszóltam, hallo. Nem érkezett válasz, háttérben az utca zaja, egy csapat ember és tõlük nem tudom, hogy függetlenül Ikon hangja. Nem vagyaok ebben biztos, lehet sak odahalucináltam. Szólongattam a…

hülyének érzem magam. mert mindig ugyanaz történik. mert hiszem hogy dolgok változhatnak, de mégsem, bizonyos dolgok nem változnak. nem tudok ebbõl az idióta körbõl kijönni. benneragadtam és emiatt nagyon nem vagyok jól. elmennék most, mindent elhagyva. valahova melegbe, nyárba.…

Rossz az, hogy senki nem mondja, nem érezteti velem, hogy még maradnom kell és ne távozzak abba a boldog semmibe.

Nem görcsölök fölötte, ami nem megy az nem megy.

Asszem megyek és kiütöm magam, még mielõtt az a gát felrobbanna, mert nem hiszem, hogy ezt most el bírom viselni. 

Kopasz agyak hallgatnak az esõben tengelyferdülést.

Almás sört nyalogató, estét váró, elmenekülni készülõ, túl sok tervet dédelgetõ, mindenre odafigyelõ, meleget kedvelõ, külfödön élhetnékes, ijedelmes hétvéges, fûszernövényes kedves...