hát múlik a tél, így ma elbúcsúztattam a mentoromat. szomorú búcsú volt, már egésze hozzászoktam a látogatásaihoz. indoklásul annyit mondott, hogy a közel 100%-os összteljesítménem nem indokolja az õ további munkásságát. ja és köszöni szépen, mert az együtt töltött idõ alatt, kb 3 hónap másokhoz viszonyítva én hoztam a leglátványosabb eredmény javítást, amit eleve nem kezdtem alacsony szintrõl. szóval csupa öröm volt velem dolgozni. mindenesetre most hogy elhagy hiányozni fog, pedig hogy utáltam a folyamatos körülöttem lévõ szaladgálását. úgy érzem, mintha az utolsó személy is elhagyott volna, aki velem foglalkozott, velem törõdött (legalábbis ezen a munkahelyen). úgy érzem, hogy mostmár senki nincs a hátam mögött a sok hülyeség ellen, aki esetleg segítene és nem hagyná hogy tökéletes idegronccsá váljak. összességében elégedetlen vagyok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.