Egy hét szabadság. Hihetetlen volt kilépni magamból, és mégis rámszakadt a nagy valóság. Nem elég az életem. Több kell, kreatívabb kell, boldogabb kell. 

Együtt élni egy könyv szereplőivel nehéz. Az utolsó szóig velem is az történik, ami velük. Velük halok. Majd elhagyom az utolsó pontot és megkönnyebbülök. Nem vagyok ott. Nem kell tovább velük élnem, de ők bennen élnek.

na most kell a nagy drukk. vagy a központi városba kell költöznöm, amit nagyon nem akarok és nem is biztos, hogy kapok átigazolási lehetőséget a cégtől. vagy megválasztanak csoportvezetőnek, amit pedig nagyon szeretnék és maradhatnék, amíg Ikon után nem költözöm. nagy drukkb az…

holnap kezdek az új munkahelyen, nem tudom eldönteni, hogy izgulok vagy, hogy rettegek. semmi vész, minden rendben lesz, rendben kell, hogy legyen. Ikon szerint nincs félelem, én meg próbálom az össze ilyen irányú érzésemet arra irányítani, hogy meg tudom csinálni, no meg kénytelen…

szóval csütörtökön elvileg szerződés írás, már csak az a kérdés, hogy ott tudok-e lenni rajta. csak két órával kell hamarabb eljönnöm munkából. csak 2 óra, remélem elengednek, no meg a jövőheti üzemorvosi vizsgálatra is. Ikon hatására próbálom fellendíteni az egyéni…

ezen a héten nem dolgoztam, minek is. amortizációs hetem van. és talán az egyik legjobb ünnep volt idéig, nem is a hivatalos amortizációs napomon, hanem eggyel késõbb, de tényleg úgy érzeztem magam, mint Gombóc Artúr a csokiboltban. Anyu sütött nekem túrótortát feketére…

Ismét öregedett egy évet a gondolataim helye, hát örülök neki. Részemrõl nincs ünneplés, csak öröm, hogy a cipõm végre megbarátkozott a lábammal, hogy holnap ismét plusz órák várnak a munkában, hogy a szabadságom megkaptam, hogy a tegnapi napot valahogy elvesztettem.

ez az a pont ismét, amikor elgondolkozom egy blog költözésen. már volt ilyen pár. ilyenkor mindig gyökeresen változik meg az életem, most is ez következik. rettegve örülök, de még nagyot bukhatk. még minden képlékeny.

jó ideje vártam ezt a kérést Ikontól, nem voltam benne biztos, hogy valaha is kimondja, de jobban féltem attól hogy nélkülem tenné meg mint velem, de mostmár nem félek tudom biztosan, hogy együtt megtehetjük, mert velem képzeli el a jövõjét.

miért is ne, csak úgyvéletlenül kicsúszott a számon, mert hát kikérte magának, hogy õ nem olyan mint a többi, de így be kellett látnia hogy mégis. végülis afféle mégsem balhé volt. nekem nem fér a fejembe és õt is idegesíti, nem tud ellene mit tenni, illetve nem akar vagy nem…