Nekem nem kell pszichovalaki azért hogy elmondja mi a tõsgyökeres baj velem, nekem. Rettegek attól, hogy nem vagyok fontos, hogy emberek csak akor vannak velem, ha keresem õket, maguktól nem keresnek meg, tehát nem számítok nekik. Azért sem kell szakemberhez mennem, hog tudjam ez a gyerekkoromból fakad, apu külföldi munkáját elhagyásnak éltem meg, bár utána már egyáltalán nem volt hiány õ az életembõl és persze anyu a váláskor úgy intézte, hogy a szüleinél lakhassak és csak oly ritkán nézett felém. Persze nem tett ez sem jót. Aztán az évek múlásával egyre több számomra fontos ember fordított nekem hátat, ki korrektül indokokat állítva elém (ez a kevésbé fájó), más meg csak se szó se beszéd csak elhagyott óriási sebet hagyva. Majd már csak szelektáltam az embereket, hogy ez többé ne fordulhasson elõ és inkább én legyek az aki elmegy ha el kell menni, de úgy néz ki sose fogom tudni kiküszöbölni ezt a gondot az életembõl. A legjobb barátaim szétszéledtek a nagyvilágban, ki így ment el, ki úgy. És mégis erõsödik némelyiknél a gondolat holott hosszú évekig bizonyította hogy érdemes és nem hagy el szó nélkül és csak jól esett hogy hétvégén felhívott, mi újság hogy vagy mi van Ikonnal majd jövök és feltétlenül találkoznunk kell mert hiányzol. Pszichovalaki mégis csak azért kellene hogy felírja azt a tablettát ami a földön tart. Az én gondom nem az hogy túl itt vagyok, hanem hogy egyáltalán nem vagyok itt. Elengedtem az életem, mert túl fájdalmas volt és ebben találtam meg az egyensúlyom, azt amitõl ez az év jó, amitõl jól érzem magam a bõrömben és a sebek amiket az elmúlt évben, években begyûjtöttem hegesedés nélkül vérzenek, kell is hogy így maradjanak, nélkülük nem tudnám, hogy élek, nem emlékeztetnének arra, hogy jól vagyok és a fájdalom részem, a boldogságom, a mosolyom egy óriási adalékanyaga, tõle vagyok a mostani én, a színes, a vidám, a már sokszor meghalt és egyre inkább csak halottabb nyugalom. MInd mind én vagyok. Nem félek már, hogy elhagynak, nem érdekel már hogy elhagynak, ettõl oly vidám, ettõl oly fájdalmas. És aki elhagy nem biztos, hogy vissztalál, mert valahol nem itt vagyok, magam sem tudom, hol vagyok.