Eltörött a mécses. Jó fogjuk rá, hogy elfáradtam, fogjuk rá. Így mindenkinek jobb. Mindenkinek jobb, ha csak azt hiszik, hogy elfáradtam. Elfáradtam a felém irányolú pszihológiai hadviselésben, hogy nem érzem jól magam azon a helyen aholvagyok, hogy mindenbõl a lehetõ legjobban kizárnak és rám fognak olyat, ami nincs és nem is volt, hogy vannak dolgok, amik nem mennek és nem képes az elmém túljutni rajta. Persze, hogy elfáradtam, amikor hazaérve legalább azt az egyetlen zenét ne kelljen végig hallgatnom, amitõl a hajam is égnek áll és ezt mindenki tudja. És ezek után persze, hogy kikötök az erkélyen a torkombeli gombóccal küzdve és vigyázva, hogy az a csepp ne csorduljon ki, mert akkor már nincs megállás. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

_{(Megint tombol a depresszióm...)}