Egy hónapnyi õszt kaptunk a nyakunkba mintegy másfél nap alatt és még nincs is vége. Jobban szeretném, ha meleg napsütés fogadna, jobb lenne a hangulatomnak és nekem is, ha nem olyan dolgok szomorítanának, amik már elmúltak. Velük múlok én is. 

Ha becsukok egy ajtót, kinyílik egy másik.

Lassú, kellemes ütem retteg a fejemben. Sikítani próbálok, de a sok szövet nem engedi. Fekete kötött kendõk a kezemen, a fejemen. Nem hallatszok, elhalkulok. Tükörfényes rettegés lesz úrrá rajtam a sötétségben. Kinyitom a szemem. Csak önmagam az. Én vagyok, megesett. A kötések nem engednek magamon kívül, hogy túlélhessek.

Ha kinyitok egy másikat, becsukódik az elõzõ.

Édes parfüm, orromba szivárog. érzem, hogy rólam jön. Nincs visszaút. Szökik, bújik, be a lelkembe. Körülvesz és nem enged. Elvarázsol, a naphoz idomul, esõs, mégis meleg, kellemes illat marad a fejemben.õrületleng körül, nincs sok hátra, elveszejt.