Kipattant a szemem kora hajnalban, forgolódtam, hátha visszaaludnék még. Nem ment. Felkeltem ittam egy teát. Testem vágyta a hideget, a sétát, a Tiszát. Felöltöztem, rosszul lettem, visszadõltem. Kellett a friss levegõ, hát elindultam. Nyikorogtak a kavicsok a lábam alatt. Gondolkoztam. Kimondottan, jelentõsen, egyenesen. Tisztult a fejem. Jobban lettem. Fel töltõdtem. Visszaestem, nekiestem. Vaskapu elé értem, beléptem rajta. Elvegyültem a tömegben, mindennapos lettem. Eltemettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.