Színes álmokat érezni egy alufóliadarab tükrében.
Meggyûrõm, elõkerül egy gyöngyszem,
repül el, tovább,
kék-zöld mámorban úszik a füst, tovaszáll,
elinal egy alagútba vezet,
hosszan gomolyog, felszáll és megforog,
cseresznye szerelemben kábul a nyelvem,
tudatomban a köd, a füst habzik új érzéseket, ritmust és életet.
Parázs élet szikrázik.
Dörömböl, lüktet fújtat, szabadulna,
a képek élessé válnak,
összetörnek,
mint a tükör a szememben.
Lépkedek a pillangók szárnyán a szivárványon át,
tovakél a teremtés.
Vörös patak csörög egy kihalt, mégis kába lyukban,
tapintása kelletlen, éget,
buggyanó vér viszi tovább a leheletem,
felhígul megszûrõdik, átalakul,
zöld és barna csíkokban éget a szemem.
Kinyitom a tenyerem,
benne üres, gyûrt fólia.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.