Kisütött a nap és megint eszembe jutott a BTK mögöttici pici terület, ahol a fûcsomók elburjánzva védik az év elsõ pitypangjait. A csomók közötti területen a feléjük tornyosuló fák lehulott virágszirmai festika földet rózsaszínre. Egy csöpp természet a városban, egy csöppnyi vágy arra a régi helyre, ahol a fûfélék puhán ágyaztak nekem a Tisza parton. Egy csöpp kék ég és egy meghatározhatatlan visszarévedés. Ismét felhõtlen, felelõtlen, gondtalan akarok lenni és csak csacsogni a vadvirágokat nézve, bogarakat simogatva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.