Egy ember számára mindig voltam valaki, elnevezett, becézett és végül az lettem, aminek hitt. Pötty, ha kedveskedett, ha szeretgetett akkor Baba, de ha megdorgált vagy haragudott, akkor Kicsim, de mindig szeretetteljesen, sose bántva, csak nekem, csak engem. Megteremtett engem. Csak éppen Boda nem voltam neki soha, soha. Úgy látott, ahogy látnia kellett engem, akit szeretett.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.