Nevetni akarok, nem megy. Régen nem nevettem, azt sem tudom milyen jókedvûnek vagynetán boldognak lenni. Szerintem ez egy elvont fogalom arra, hogy az emberek miért ne hagyjanak fel a kommerszizmussal.

Érdekes dolgokat tudtam meg. Talán visszahatottam egy tûvel. Mellesleg minden csak idõ kérdése.

Bár már nagyon elegem van abból, hogy rámállította, és jóformán zaklat.

Innék veled egyet, az is olyan ígéret volt, mint a nagy fal. Veled egyébként a nyarakat szeretem. Szabad vagy, kevesebb korláttal, sok olyankor a fless és a szúnyog. Meg a sör. Tudom mi teszi, de ez most tabu. Nem ez az alkalom, hogy kifejtsem, meg hát kedvem sincsen. De legalább nyáron meleg van, szeretem. ÉS igazán elég már ebbõl az idõjárásból. Vagy hideg vagy nem...

Aggaszt ez a Micimackó, fõleg hogynem tudom, hogy mit akar. Kellemetlenül furcsa volt õt nappal látni, ráadásul teával a kezében. És az a mellébeszélés... NEkem van idõm kivárni, míg kiderül, hogy mi a f. van.

Tulaj meg egyre furább, egyre és másra. :) Ez még történik, folyamatosan, sokáig, pedig értékes ember és okos. Elszúrta.

Teljesítettem a vágyam a padalá mászással. Egy kicsit megkönnyebbültem ezzel. Asszem kijutottam egy röpke idõre a fejembõl. Annyira szerettem volna. HEtekig, talán hónapokig motoszkált, talán egyszer még álmodtam is azzal, hogy oda bebújok. Hisz annyi minden történt velem azon a helyen. Mind ott volt lenn a pad alatt a patikában, mindenki, én. És bemásztam és hihetetlen érzés volt, ahogy kirobbantam a fejembõl. Ahogy szabad lett a világ, nem volt kockamagány, identitásválság, betegség, magány, én. Hihetetlen mindenség. Kicsit segített, most nekem.

ÚÚúú. Már megint túl sokat beszéltem, majd legközelebb, de akkor te jössz.