Egy kávézó terasza volt, hangulatos, félhomályos, kedves számomra. A kávémat nekem kellett felvinnem a teraszra egy széles biztonságos lépcsõn. Jól esett a korlát mellõl nézelõdni az apró szemû lámpafûzérekre. Majd indulni akartam, de a már csak egy vékony ívelt lépcsõsor volt az ellentétes oldalon. Felálltam és közelebb léptem a lépcsõhöz, de az már csak egy ív volt a magasban. Gyönyörû, szép, hangulatos, kellemes, de félelmetes és veszélyes.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.