Napok esnek ki. Fekete lyukak. Talán a bogyók miatt. Mintha nem is lettem volna. Állítólag teszem a dolgom, nem változom. Zuhanásból az agyamban térek magamhoz vagy tarkómon konttyal a zuhany alatt. Nem tudom mi történt. Valószínûleg semmi. Üres a fejem, kendõvel betekerem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.