Két hétfõ egymás után. Az elhatározás sincs meg és asszem tényleg rosszul vagyok. Hiányzik Ikon és szinte biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így van. Egy kis jó szerencse hiányzik ahhoz, hogy végre a kezembe tudjam venni az irányítást a boldogulásomban. Még indig ott vannak a gátak és minden nap leküzdöm ugyanazokat, de valahogy másnapra ismét visszakerülök a másik oldalára. Kéne nekem egy pszichológus vagy valaki, aki segít, hogy ne ezekben a körforgásokban szenvedjem a mindennapjaim. Elfáradok. Teher alatt pedig összeroskadok. Bár ezek ellenére pozitív vagyok az idénnel kapcsolatban. És asszem, hogy megint eszem húst attól vagyok rosszul. Mintha gondot okozna megemészteni és ezért nem is teszi a testem. Még Ikonnal is van min dolgozni, de mivel annyira jól megy és kapom tõle a pozitív visszajelzéseket, így biztos vagyok magamban. Még mindig nem tudok vele szimbiózist kialakítani, és még mindig megijedek dolgoktól, de ugyanakkor siettetném is néhányat. Pedig tudom, hogy most a türelem a legnagyobb társam a dologban és mivel akarom és õ is akarja, türelem segítsége hasznos lesz. Ennyit mára az összevisszaságból.