nehezen ment az összefutás, leglábbis részemrõl, valahogy még mindig éreztem azt a szorítást. paráztam mert olyan ritkán megyünk valamerre, és csak arra vágytam, hogy megfogja a kezem, puszit adjon és megöleljen úgy hogy nem érdekel, kinn vagyunk a téren. elmeséltem a pánikrohamomat és értette, és már valahogy addig is úgy tett, mintha érezte volna mi a legjobb. megpuszilt, megölelt úgy mintha körülöttünk nem lenne semmi. ittunk forraltbort, beszélgettünk és egyáltalán nem engedte el a kezemet. majd lassan hazaindultunk és bennem is oldódott a feszültség. miután megmelegedtünk ellazított, megmaszírozott. szerelmeskedtünk és csak nézett a szemembe mosolyogva, biztonságban voltam ismét.