Szép az idő. Emberek között lennék, szervezek, bazsalikomos-citromos fagyit ennék és senki nem jön velem.
Hiányzik a csókja, a puha ajka, megérinteném. Vágyom az érintésére, ajka ízére, meleg ölelésére, a vágyra ami a csókjában van, a vágyra, ami vágyakozásra késztet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.