Sose mosolygok és most mégis.
Sose látok és most mégis.
Sose vagyok magamon kívül és most mégis.
Sose félek és most mégis.
Nincs megbánás, most sem lehet.
Nem tervezek, mert nem engedhetem.
Nem megyek el, de maradni sem bírok.
Összeesek, pedig emelt fõvel állok.
Lelkendezek, habár nincs minek örüljek.
Elveszek...sosem voltam meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.