Ürességek bennem, azért rossz, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy egy hónapja ez még teljességel elvárható volt. Az volt hazugság vagy mosthazudnak nekem? Nem tudom. Azt tudom, hogy ha erre gondolok gombóc szorul a torkomba. Számonkérik rajtam a reakcióm fõleg, ha kezelhetetlen helyzetbõl jöttem ki és csak az én szemszögembe nem néz bele senki. ÁLDOZAT VAGYOK MEGINT ÉS EZ ELLEN NEM TEHETEK SEMMIT, TALÁN ÉN HAGYTAM, HOGY ÍGY ALAKULJON, TALÁN CSAK JÓT AKARTAM ÉS MÉGIS INKÁBB TÕLEM VÁL MEG MINDENKI, MINT HOGY GONDOLKOZNI KEZDJEN AZON, HOGY NEM BÁNTOM, NEM VAGYOK TEHER ÉS CSAK NYUGALMAT, TALÁN EGY KIS BOLDOGSÁGOT AKAROK. BÁR EZT SOHA NEM KAPOM MEG, OLYAN EZ, MINT VALAMI ÁTOK.HALHATATLAN KÉRDÉSEK CIKÁZNAK A FEJEMBEN ÉS NEM VÁLASZOLJA MEG ÕKET SENKI, MÉG AZ SE, AKINEK JOGOSULTSÁGA LENNE HOZZÁ. TÉNYLEG ENNYIRE JELENTÉKTELEN VAGYOK? EL SEM TUDOM HINNI, PEDIG ÍGY VAN. FOLYAMATOSAN KÖNNYEK TOLULNAK A SZEMEMBE, KIKÉSZÜLTEM ÉS HAGYTAM, ÉN VAGYOK A HIBÁS EMIATT IS, MINT ANNYI MINDEN MIATT. ÉS AKKOR SEM BÁNHATOM MEG, CSAK EGYET BÁNOK A VILÁGON A LEGJOBBAN, HOGY élek.