Könnyedén adtam neki magam. Folyamatosan akarta, de már jóideje nemekkel válaszolok. Most úgy gondoltam, hogy megérdemli az eddigiekért. Hozzámért és kívántam, bár az hittem õt már soha többet, és mégis. Vágytam rá, a melegségére, a méretére, az ölére, hogy bennem-velem legyen. KáeLre vágytam és valószínûleg teljesült. Váltott a kép és már nem is emlékszem, hogy folytatódott az álomfilm. Ismét sötétség. Kövekezõ snitt a valóság.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.