Kádfehérségbe burkolóztam. Lenyúltam benne, kaméleon lettem, átváltoztam. Gondolkoztam, hogy mit kelllene most tenni. Megnyitottam a csapot. Folyt a víz. Bedugtam a lefolyót. Kádfehér testemet lassan ellepte a forró víz, megemelt, lebegtem. Csak folyt rám és nem gondoltam. Fejem oldalra fordulva koccant oda a falhoz. Forrt a víz, elzártam a csapot. A tengerkék áttetszõség lassan váltott vérvörössé. Aludtam, ringatott a víz. Máshova képzeltem magam. Fém csillant a kád szélén. Kihúztam a dugót. Vártam, hogy a víz lefolyjon. Nehéz a testem. Mégis megemeltem. Halott a testem, a lelkem korlátja, lassan megszabadulok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.