Hogy radikális változatú életem demokratikusan mondja fel a szolgálatot. És megint jó voltam, hogy jó leszek, hogy a betûk pörögnek a képernyõn és kényszeresen gondolkozom, hogy MOZDULATLAN, mert megáll a perverz idõ, konzerválja a rosszabb holnapot és végtelenített diavetítésben hányja elém az excell cella nagyságú engem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.