Zivataroznak a gondolataim, nem hagynak nyugtot. Minden jár a fejemben és senki nincs, aki megkérdezze a semmit. Semmi zúgja az érzést, amikor nem várt tekintet lepõdött meg, mintha számon kérné a tetteim, de mi alapján, amikor becsülettel játszottam a játékát, amire nem kért, ami kérdõre vonja választásom, nem hiába más világba futott agyatlan butaságommal, de legalább kellemetlen volt, mikor elõttem állt a választás, hogy maradok vagy szállok és volt még erõm itt lenni, volt még erõm nem bezuhanni, de hogy honnan, hogy az ijedtség kézzel fogható és nem volt semmi baj.