Már jobban alszom, igaz még mindig darabosan. Álmodom is, de az álmok feloldódnak az ébredésben, majd napközben egy-egy részlet beugrik egy-egy ismerõs tárgyról, emberrõl, jelenetrõl. Több idõt töltök a szobámban, mint valaha. Becsukom az ajtót, meleg takarók alatt próbálok aludni, de mikor rájövök, hogy nem megy csak teszem a dolgom, tornázom, állást keresek, írok, kutatók, gondolkozok. Feloldódom a magányos mindennapjaimban. ELveszettnek hiszem az embereket pedig lehet, hogy csak én nem vagyok megtalálható. Fáradt vagyok és halálra fagytam.