Rettenetesen össze vagyok zavarodva. Bár nem gondolkodok a dolgokon, hiszen tudom, minden magától helyre fog állni bennem. Vihar volt az éjszaka, elkapott az esõ is hazafelé, nem bántam, csak csöpögött még. Nyitott ablaknál aludtam, kiszellõztem. Reggelre könnyebbé váltak a dolgok, egyszerûbbé és elfogadhatóbbá. Végig aludtam az éjjel, könnyû álmom volt. Azt sem tudtam hol vagyok, csak tévelyegtem, míg eszembe nem jutott a rutin, víz melegítés, kávé, reggeli. Még mindig máshol voltam, még most is a föld fölött lebegek. Realista énem küszködik, hogy ne bukjon el. Neki szurkolok. Hûvös volt, a nap mégis meleget ígért, beválallom. Csak feküdnék arccal az ég felé az udvaron a harangvirágok között.